Síp és lant

A Tánc Világnapja az UNESCO (Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) által 1982-ben létrehozott esemény. A Tánc Világnapját április 29-én ünneplik világszerte.

Az ünnep célja a táncművészet népszerűsítése és az emberek tánc iránti szeretetének és elkötelezettségének megünnepelése. Ez az alkalom lehetőséget teremt arra, hogy az emberek világszerte összejöjjenek és megosszák a tánc örömét és sokszínűségét.

Az idei a műsor az ógörög írott műveltségből, és az újgörög népművészetből merít. Barlanglakó nimfák ezeréves meséi és az attikai barlangokban bujdosó Davelis betyárról szóló népdal így sodródnak egymás mellé. Összefüggés-féle jön létre a pátrai kávéházban összegyűlt bírák és az Olümposzon sereglő istenek között, a megbüntetett Antiopé és a börtönre ítélt Eleni közt…

Közben a muzsika természetét boncolgatjuk – a filozófia hangnemét megkerülve, de Arisztotelész után – és nem csak mesével, dallal, hanem muzsikával és táncokkal is.

A dalok nagy része a XX. század eleji gyűjtésekből való, többek közt 1905-ös isztanbuli fonográffelvételről, egy írástudatlan vurlai kikötőmunkástól (ma Törökország), New York-i kivándorlóktól – 1917-ből…

A műsor vetített képes „illusztrátorai”: Giorgione, Tiziano, Botticelli, Caravaggio, ógörög tálak, kancsók, amforák.

Műsorunkkal az európai műveltség egyik fő ágához igyekszünk közel férkőzni, a közönséggel együtt hajtásait vizsgálni, virágait csodálni. Ezt időszerűnek és jólesőnek is tartjuk.

Berecz András – ének, mese

Borbély Mihály – klarinét

Szabó Dániel – cimbalom

Appelshoffer János – tánc

Berecz István – tánc